2013. egy érdekes év volt. Rengeteg fordulatot hozott az életemben. 🙂

Január végén volt egy beszélgetésem az akkori párommal. Igen, jól sejted mi lett a vége 🙂 . A legjobb döltést hoztuk meg azzal, hogy elváltak útjaink.

Aznap este kezembe került Varga Lóránt könyve a Minden út Rómába – A boldogság nyomában Canterburytől Rómáig. Szerettem azt az írást. A nyugalmat, a boldogságot és a szeretetet, amit magából árasztott. Lóránt a könyvben többször is említi az El Camino-t. Fogalmam sem volt, hogy mi az. Aztán eltelt pár nap és egy Salsa esten Kati barátnőmnek meséltem, hogy mennnnnnnnyire öregnek érzem magam.

– Hmmmm, tényleg? Akkor feltétlenül olvasd el Sándor Anikó könyvét (Pillangó a vállamon).

Kiderült, hogy ő is írt könyvet a Camino-ról. Kettőt is. No, lám. 🙂

Aztán megkezdődött az őrület. 🙂 Valahogy minden honnan ezzel találtam szembe magam. Már tudtam, hogy mi az a Camino. Ismertem az útvonalat. Olvastam az útibeszámolókat, naplókat. És ahogy Petrusz, a Budapesti El Camino de Santiago Klub vezetője az első telefonbeszélgetésünkkor mondta: Hív az út! 🙂 Én pedig kész voltam. (Legalábbis azt gondoltam. 🙂 )

Márciusban már a kolléganőmnek is megmondtam, hogy elmegyek.

Szüleim reakciójától egy kicsit tartottam, de meglepően jól fogadták. Azt hittem, hogy az lesz az első érvük, hogy mind a két térdemet műtötték és ezt azért nem kéne… Ehelyett Anyukám csak annyit mondott, hogy : De hát az ilyen közösségi szállásokat te sosem bírtad!

Na, hát ez igaz! 🙂

De ez volt az az év, ahol meg kellett tanulnom túllépni a korlátaimon.

Itt volt mindjárt az első spanyolórák egyike, ami előtt sírva hívtam fel Judit barátnőmet, hogy ez nekem nem megy. Mire persze jött is a velős válasz/kérdés: Szóval, ha jól értem, akkor az a gond, hogy a második spanyolóra után nem beszélsz minimum középfokú szinten?…

Na, ezt is rövidre zártuk. 🙂

Aztán volt itt még autóbaleset, újratalálkozás, csípőcsonttörés, aztán újratalálkozás újratalálkozása és egyéb próbálkozások. 🙂 Hol pozitív, hol kevésbé pozitív végkifejlettel. 🙂

Még áprilisban kitűztem, hogy 2014. május 8-án indulok. Apránként megvettem a szükséges felszereléseket és aztán a repjegyeket, vonatjegyeket is.

Lassan minden kész. Lassan minden összeáll.

Kicsit korábban az eredetileg tervezettnél, de 2014. április 28-án indulás! 🙂

 

Ha velem tartasz, üdv a fedélzeten! 😉